Az új pocaklakónk imádni valóan aranyos (20-ik hetes), időnként ad valami jelet, többnyire nem viszi túlzásba. Szépen csendben cseperedik odabent. Sajnos nem fordítok rá annyi figyelmet, mindt Benedekkel tettem. Viszont õt is nagyon szeretjük, minden nap megsimogatja Kismanó es megpuszikálja:-) Tudja, ott bent van anya hasában a "baba" és már nem szabad ütni vágni anyát túlcsorgó szeretetbõl. Nagyon jó bírom magam, minden nap 6, 7 kilómétrünket legyalogoljuk, tekeregjük a kicsi fiammal, míg szegény Tamás ( a férjem, gyermekeim apja) dolgozik. Nem mintha én nem dolgoznék, de nem úgy élem meg, mintha nekem ez munka lenne, hanem egy nagy vakáció, ami az életben egyszer adatik meg és azt ki kell maximálisan használni. Aki ismer, az tudja mennyit dolgoztam, és az tudja valóban , hogy nekem a gyereknevelés és a háztartás vezetés az felüdülés.......amúgy ez sem tart örökké.
